A varrás, kézimunkázás hagyománya nálunk afféle "családi örökség". Anyai nagyapám a nyugat-Magyarországi, utolsó vándortakácsok egyike volt. Felesége, nagyanyám varró és hímzőnő volt, nagyon szeretett és tudott hímezni, én pedig már gyerekfejjel megcsodáltam gyönyörű terítőit. 8 éves korom körül megtanított hímezni, röviddel ezután a kötéssel, horgolással ismerkedtem édesanyámtól, ki szintén a varrás tudományában jeleskedik. Ezután az természetes volt, hogy 14 évesen én is megismerkedtem a varrógéppel...
Azóta az első nyár óta már sok év eltelt, de a kézzel készített alkotások ma is jelen vannak életemben. A színek sokasága a textilek, fonalak tarkasága ma is ugyanúgy elvarázsolnak, mint anno gyerekként. Mindig készül valami a műhelyemben saját örömömre vagy barátokéra, legyen szó akár fonalról vagy textilről. Az utóbbi időkben táskák és hozzá való kiegészítők.
A természetes alapanyagú textileket részesítem előnyben, kedvencem a kordbársony, lenvászon és pamutvászon. Formavilágban a rusztikusat ötvözöm a modernnel. Táskáim készítése közben úgy érzem, hogy kicsit én is részese lehetek a hagyomány őrzésének, a kézzel készült termékek szeretetének az átadásával mások felé és átörökítésével az ifjúság felé, ha egy keveset is átadni a jövőnek, akkor már megérte minden perc.
"A hagyomány sohasem jelentett megrekedést, a múltban kialakult formákhoz való görcsös ragaszkodást. Nem változatlan, hanem felszívódik a mindenkori mába, szellemében, esztétikai alapvonásaiban, rendjében él tovább. A régi tovább él az újban, és az új magában hordja a még újabb csíráját..." Lengyel Györgyi
